Psalms 75

1Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. 2Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. 3Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

4A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. 5A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 6Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

7Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől [támad] a felmagasztalás; 8Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

9Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]

10